Magyarország legkeletibb megyéjének, Szabolcs-Szatmár-Beregnek
a székhelye Nyíregyháza, a magyar várostörténet kivételes példája. Neve Károly
Róbert 1326-ból való oklevelében tűnik fel először a mai formában. Az Árpád-korban
a szabolcsi vár birtoka lehetett, majd adományozással világi birtokosok kezébe
került. A XV. század közepén a Báthori család kezében van. A törökök 1566-ban
végigpusztították a szabolcsi településeket, 1598-99-ben pedig a tatárok égetik
fel a várost. Várad 1660-as eleste után ismét a hadak útjába esett, minek eredményeként
a XVII. század végére népessége jelentősen megcsappant.
A XVIII. század derekán érkezett szlovák telepesek szorgalmának,
kitartó munkájának köszönhetően emelkedett ki a szomszédos falvak sorából.
A lakosok 1803-ban, majd 1824-ben váltották meg a várost a földesúri függés
alól, majd 1837-ben szabadalmas mezővárosi rangot szereztek Nyíregyházának.
|
|
A következő évtizedekben is a kereskedelemtől és a vármegyei
feladatokat ellátó intézmények jelenlététől remélték a városiak további gyarapodásukat.
Törekvéseiknek köszönhetően 1876-ban Nyíregyháza lett Szabolcs vármegye székhelye.
Az újabb cél a megyei városi rang elnyerése már ekkor megfogalmazódott, ám ezt
csak 1990-ben érték el a mai utódok.
 |
Napjainkban a 120 ezres Nyíregyháza az ország hetedik legnagyobb
városa. Oktatási és kulturális intézményeinek köszönhetően a térség szellemi
központja. |
Romantikus környezet: kanyargós kisvasút, Sóstói Múzeumfalu,
Állatpark, fürdők, szép szállodák és kempingek, a városi múzeum páratlanul gazdag
kiállításai, gyűjteményei, speciális helyi ételeket nyújtó vendégfogadók és
változatos kulturális kínálat várják az ide érkezőt.
vissza az oldal elejére
