ÚJFEHERTÓ

A város 27 ezer hektárt kitevő határában előkerült régészeti leletek több mint ötezer éves múltról tanúskodnak, ám a mai település lényegileg egyidős a hajdú városokkal. Az írásos források 1610-ben említik először. Az ezen a helyen való megtelepedést a kiváló földrajzi adottságok motiválták, hiszen az erre alkalmas észak-déli irányú homokhátat minden oldalról tavak övezték, melyek egyúttal kitűnő rejtőzködési, védelmi lehetőséget is nyújtottak.

E nagy kiterjedésű tavakról nyerte nevét a település is. A régi magyar népnyelvben használatos fejér (fehér) szó ugyanis a szárazabb időben előbukkanó szikes, azaz fehér színű tófenékre, a lerakódott sziksóra utal. Az eddig elmondottakon túl fontos szerepet kaphatott az új település megszervezésében az is, hogy itt, ezen a helyen ágazott el az Erdélyből Debrecenen át Kálló, illetve Tokaj felé vezető úgynevezett Só út, melyen jelentős kereskedelmi tevékenység bonyolódott.

A település történetének legintenzívebb szakasza a mezővárosi időszak volt. Ezt a címet 1836-ban nyerték el az évi négy rendbeli vásártartási joggal egyetemben, amely az addig amúgy is jelentős átmenő kereskedelmi forgalmat még tovább erősítette. Az anyagi gyarapodás létszámbeli növekedéssel is járt, hiszen a lélekszám megduplázódott (1818-ban 3069 fő, 1839-ben 7226 fő).

1992-ben Újfehértó ismét városi címet kapott. Ez az elismerés mindenekelőtt annak a közel 15 ezer főnyi lakosságnak szólt, akik két nagyváros, Debrecen és Nyíregyháza közé ékelődve is talpon tudtak maradni.

vissza az oldal elejére